1.Rész
Beköltözés...
-Innentől menni fog.-mosolygott rám bíztatóan apa.
-Rendben akkor szia.-léptem közelebb hozzá.
-Vigyázz magadra kicsim és minden nap telefonálj vagy írj levelet vagy e-mailt vagy...
-Rendben,rendben.-szakítottam félbe. Jó szorosan megöleltük egymást. Beszállt a kocsiba, intett még néhányat és elhajtott. Felvettem a két nehéz bőröndöt és sóhajtottam egyet. -Nyugodj meg a biztos kedvesek lesznek!-hajtogattam magamban majd nekivágtam a lépcsősornak. A két nehéz táska miatt két lépcsőfokonként kellett megállnom. Kinyitottam a panel ajtaját.
-1.emelet 24-es lakás.-olvastam le a kezemben gyűrődő papírról. Odafutottam a lifthez és beszálltam. Nem bírnék ki még egy lépcsősort. Megnyomtam egy gombot amelyen az 1-es szám boldogan virított. Pár perc múlva egy folyosón találtam magam. A lifttel szemben megpillantottam. 24-es lakás. A hely ahol a gimis éveimet tölteni fogom. Ahol életreszóló barátságokat köthetek. Bekopogtattam a nagy faajtón. Lépéseket hallottam. Az ajtó kinyílt. Egy fekete izompólóban lévő fiú állt meg előttem. Izmai jól kilátszottak a fekete atlétából. Smaragdzöld szemei meg-megcsillantak mikor a szemembe nézett. Mogyoróbarna haja kócosan lógott szemeibe.
-Hát te meg ki vagy?-támaszkodott neki az ajtófélfának.
-Catherine Adams.-mosolyogtam.
-Óh!Te vagy az új lakótárs!-csillant fel a szeme.
-Azt hiszem.-sütöttem le szemeimet.
-Fiúk gyertek elő!-kiáltott a háta mögé. F-Fiúk?
-Hellóka!-pördült meg előttem egy ismeretlen srác. Kék haja éppen csak a szemöldökét súrolta. Lila szemei boldogan csillogtak. Narancssárga szabadidőfelsőt viselt és hozzá pedig egy fejhallgatót.
-Öhm...szia!-intettem felé.
-Hé!Nekem be sem mutatod az új csajt?-lépett elő mégegy fiú. Mikor rámnézett halványan elmosolyodott. Ébenfekete haját tengerkék szemei tették még szebbé. Kipirult arcán vízcseppek csillogtak. Sálat és mellényt viselt. Az arca a kék hajú fiúéhoz hasonlított.
-Milyen illetlenek vagyunk!-csapott a homlokára a barna hajú fiú.-A nevem Kentin.
-Az enyém Alexy.-vigyorgott a mellette álló srác.
-Az enyém pedig Armin.-intett oda nekem.
-Az én nevem Cathrine de szólítsatok csak Cath-nek.-mosolyogtam.
-Rendben akkor már mindannyiunkat ismersz!-csapta össze a tenyrét Kentin.
-Engem kifelejtettetek!-hangzott a kiáltás az egyik szoba felől. Mindenki a hang forrásába nézett. Előlépett ő...a fiú aki megváltoztatta az életemet.